Nagyon korán kellet kelnem, mert 7:10-kor szállt fel a gép Ferihegyről. Ez azt jelenti hogy 5-kor a reptéren voltam. Nem is baj, mert célom volt hogy fáradt legyek, hogy a gépen jót aludjak. Be is jött már felszállás elött bealudtam (tudom: jellemző). Arra ébredtem hogy a gép izomból gyorsít madj könyedén felszáll. Nagyon jó volt nézni ahogy elszállunk a Pogány feltt, madj elhagyuk a KÖKI-t  és aztán Csepel felé fordulunk. Nagyábül 5 perc repülés után egy tó körvonalzodott elöttem. Mint kiderült az volt a Velencei-tóm, mert a további 5 perc elteltével ismét tó szerű képződmény jelent meg és nagyon Balaton formájú volt. Ezt a tényt a pilóta is megerősítette. Innetől alvás egészen  a leszállásig a reggelitől eltekintve. Párizs. A hatalmas Challes-de-Gaulle reptér D termináljára érkeztem. Gyors leszállást követően átrohantam két másik terminálon, hogy elérjem az F treminált annak is legvégén a 45-ös kaput. Közben némi fölösleges sorbanállás a rossz tájékozatatás miatt. Belefért.Check-in után folyosó végén kerestem a gépet de sehol sem láttam. Ekkor vette észre hogy buszra kell szállni. Tömött busz több mint 5 perces úttal vitt át a reptér egy eldugott szegletébe. Itt kiszálás előtt perceket kellet várni egy másik gép indulása miatt. Buszon persze nem volt légkondi, de volt helyette 50 utas. A levegő egyre melgebb lett mire egy leleméymes ember kinyitota az ablakot. Ekkor a japánok örömujjongásban törtek ki majd sorra nyitották a többi ablakot. Annyira jófejek :D  Felszállás előtt csináltam pár képet.

 Ha nem én lettem volna akkor, akár meg is ijedhettem volna mikor a megszokott Boing felirat heylett az Airbus logot láttam a gép oldalán az AirFrance felirat mellett. Manapság ez a két név nem legjobb sajtót kapta mostanában :P

A gép negyon kényelmes és tiszta volt. Csodával határos módon még a lábam is egész jól elfért. Ablaknál ültem meg egy érintőképernyős LCD képernyő elött. Tele játékkal, zenével és filmekkel. Innetől a program: kaja alvás, majd kaja alvás 12 órán keresztül. Gyorsan repült az idő,  szó szerint (900km/h). Lezsállásnál végig felhős volt az ég gondoltam mikor kibukanunk a felhőkből azért csinálok pár képet. Elő is vettem a gépet, majd egy másodperc múlva el is tuntek a képből. A probléma csak az volt hogy a következő másodperceb meg már e földön is voltunk (egyben). Utolsóként szálltma ki a gépből mert utdtam hogy nincs miért sietnem. Fotó a gépről majd tovább.

Itt H1N1 ellenőrzés (átmentem), madj beutazási papírok és útlevél ellenőrzés. Ahogy a szalg mellé értem megláttam a csomagomat. Felkaptam és elindultam az utolsó ellnőrzőpont felé ami nem más mint a vám (itt sem buktam meg). Innetől kezdve már szabad Japán levegőt szívhattam. Megvártam sógorom, aztán irány Tokyo! Szinte itthon érzem magam!