Reggel 8 körül keltem, hogy a Railway Museum 10 órás nyitására ott legyek. Végre használhattam a tömegközlekedést. Jó előre (már otthon) kínéztem mivel fogok menni ide. A közeli Tamachi állomásra elvitt nővérem. Itt száltam fel a JR (HÉV jellegű) Keihin-Tōhoku Line Line 2007-ben debütált új E233-1000 sorozatú járművére. Nagyon kényelmes, ergonomikus ülések fogadtak. Az utastájékoztatás két nyelven folyik az ajtó felett elhelyezett két LCD kijelző egyikén, még a másikon reklámok mennek.
A jobb oldali szerelvénnyel érkeztem Ōmiya Stationra.
Ez egy hatalmas állomás ahol 4 JR vonal és 5 Shinkansen vonal találkozik. A tájékozodás az állomásokon is nagyon könnyű mert sok az információs tábla. Inne 15 percet sétáltam a múzeumig. Belépőt váltottam egy automatánál majd nekifogtam. Múzeum fő témája a Japán vasút fejlődése az első gőzmozdony megjelenésétől napjainkig. Nagyon sok érdeks mozdony és vagon van a vadonat új csarnokban. Ezek közül mutatok párat kezdve a kedven JR EF66-al.
A kiállítás nagyon interaktív és gyereközpontú. Ezért érthető mért rohangászott itt délelött több száz gyerek. Sok a mozgatható vagy a mozgó tárgy. A legtöbb járműre fel lehet szállni és leülni rajta. Különlegesség a 5 különböző szimultátor élőképpel és igazi vezetőállásokkal, köztük egy gőzösével. Az udvar a gyerekeké. Itt van egy olyan vasúti pálya, ahol a gyereke vezethetnek kicsinyitett járműveket. A pályán igazi váltók, megállók, jelzők és sorompók vannak. Megjegyezném ehhez képest a Magyar Vasúttörténeti Park kertivasútja még a legalsó polcra sem férne fel. Volna még mit tanulni. A negyedik emelten egy kilátóterasz van. Balra az 5 Shinkansen vonalat még jobbra a JR vonatokat figyelhetjük kiváló látószögekből. Íme néhány kép.
Hazafelé a Ōmiya Stationig tartó sétát kiváltottam egy kis vonatozással. De nem akármilyennel. Ez egy gumikerekes sín nélküli vonat.
Az ismerős Ōmiyán találtam egy Starbuck’s és ittam egy nagyon finom mangós jégkását.
Hazafelé menet jól bealudtam a vonaton, de ugy ugrottam fel a megfelelő állomáson mitha otthon lettem volna. Próbáltam megtalálni egy boltot ami végül meghíusult de legalább készült egy jó kép.
Vacsora után kimentünk Odaibára, ami egy feltöltött sziget a tokyoi öbölben. Mire odaértünk eleredt az eső de csak azért is nekiálltam fotózni. Íme az eredméyn:
A képen a Rainbow Bridge a tokyói öbölbe
Ez pedig egy a sok konténerdruból.
