Yokohama

2009.06.19. 22:31

Mai napunkat Yokohamában töltöttük. A város Tokyotól délre fekszik kb. egy óra autóútra. Yokohamában a kínai negyedet, egy nagyobb parkegyüttest és a Hakkeijima Sea Paradise -t látogattuk meg.

Mesélek egy kicsit a közlekedésről. Ha a magyar ember Japánban autób ül és még haladni is szeretne akkor 10 perc alatt felforr az agyvize. A japók csak szédelegnek az utakon. A taxisok ha meglátnak egy utast akkor kivágják az elakadásjelzőt és satuznak egyet, még akkor is ha belső sávban van. Ilyenkor jön: A @%'"+!?>#¤$Í€ł, stb. Az egy dolog, meg lehet szokni a dolgot. Ellenben azt nem, ezek a technológiailag túlfejlett őrültek nem ismerik azokat a szavakat hogy: zöldhullám, főútvonal, priotitás. Ez annyit tesz, hogy nem tudsz úgy haladni egy, 1 számjegyű úton, hogy ne kelljen megállni minden lámpánál. Ezért vannak a dugók is. Második a tömegközlekedésben nagyon jól ki van táblázva minden. Melyik vonalra merre menjél, még hány méter, hol vegyél jegyet, melyik kocsiba szállj fel hogy ahol leszállsz közel legyen a transzfer vagy a kijárat. Ezzel szemben amint autóba ülsz, nem találsz semmit. Ennek elsősorban a fő oka az hogy nincsen minden utcának neve csak a nagyobbaknak. Vannak a nagy kerületek (ku), azon belül vannak a kisebb kerületrészek (chome) amiből lehett több is 1,2,3, azon belül vannak a háztömbök (szám), és azon belül vannak házak (szám), mindehhez tartozik egy írányítószám is. Tehát a címünk pl: 1-11-45 Mita, Minato-Ku, Tokyo, Japan, 108-0073. Na mindegy, menjünk tovább. Másik dolog ami nagyon fel tud idegesíteni minket az a tájékoztatás. Van egy tábla, tegyük fel, hogy rajta van, amit keresel. Azt mondja balra van, bekanyarodsz és a következő 5 táblán közel hasonló feliratot nem is találsz. Most ezt azért mesélem mert ma éppen ez esett meg velünk:

A kínai negyedben kezdtünk. Itt már jártam én is ezelőtt, szóval sok újdonság nem volt. Ettem egy gőzgombócot és bementünk egy kínai templomba.

Utána autóba ültünk és a fent említett akadályokat leküzdve érkeztünk a Motomachi Parkhoz. Európai diplomaták korabeli stílusú házai vannak itt. A különlegessége az hogy a város felett van ahonnan kiválóan belátni az egész öbölt benne a nagy Yokohama Bay Bridge-el.

Most jött az út java. Tovább indultunk a Yokohama Hakkeijima Sea Paradise felé. Hát itt nagyon kibuktunk, mert a kb. 20 km-es utat több mint 45 perc alatt tudtuk csak megtenni (itt ismét hivatkoznék a fent említett okokra, kiváltképp a táblákra). Megtaláltuk a 16-os utat, amin mennük kellett. A térképen úgy tünt, hogy lesz egy Y elágazás ahol nekünk balra kell tartanunk a 357-es útra Hakkeijima felé (ez nagyjából egy zsákutcának tűnő félsziget). Éreztük, hogy közeledeik a kereszteződés, de csak olyan nevek voltak feltűntetve amit nem találtunk a térképen és persze a 357-es szám sem szerepelt rajta, tehát tovább mentünk. Később rájöttünk, hogy csak az lehetett. Vissza is fordultunk. A másik irányból érkezve a táblán ezt olvastuk: Hakkeijima 357 jobra. Itt nagy anyázás következett mindenkitől (jogosan). Behajtottunk az utcába madj következő táblán ismét semmi, jobbra 200 m-re előre észrevettük a táblát, hogy arra ismét szép szavakat hagytak el ajkaink. Végre meg volt az út. A következő problémát az jelentette, hogy csak lépésben lehetett haladni, holott ez elvileg egy üres, lényegtelen kis félsziget aminek a végén van a park. További 5 km min. 15 perc volt. Végre megjöttünk a parkolási nehézségkkel most nem untatlak tovább titeket, de az sem egyszerű itt.

Tehát megjöttünk. Délutáni jegyet vettünk ami mindenre érvényes volt. Szerencsére a parkban alig lézengett pár ember. Sorban állni sehol nem kellet. Először egy akváriumot néztünk meg ahol néhány delfin és egy nagy Beluga (fehér delfin) úszkált. Nagyon szép állat. Nagyon unatkozott szegény, úgyhogy a saját orrán kifújt buborékokkal játszott.